A legtöbb ázsiai vagy mexikói paprika akár több százszor is erősebb lehet, mint a Magyarországon honos csípős fajták. Hogy melyik ételt mennyire találjuk csípősnek, igen szubjektív; ami az egyik kóstolónak éppen hogy fűszeresnek érződik, a másiknak erős izzadást és vörösen izzó fejet okoz. Sőt vannak, akiknek a nyelvük hegyén olyan érzékenyek az ízlelőbimbók, hogy egy erősebb íztől azonnal elzsibbad az arcuk – közülük sokan vannak, akik ezt élvezetesnek is találják, ezért kifejezetten keresik az olyan erős paprikákat, amelyek végigperzselik a nyelőcsövüket. Na ők most figyeljenek, mert eláruljuk, hol ehetik a lecsípősebb ételeket!

Első helyezett: mexikói konyha

A sokak által nagyon kedvelt mexikói konyha light verzióját ehetjük világszerte, de ha autentikus, bivalyerős mexikói ételekre vágyunk, azokért bizony egészen Mexikóig kell utaznunk. Rengeteg féle paprikájuk van, melyeknek a tárolási, felhasználási módjuk is sokszínű: szárítják, pépet készítenek belőlük, füstölik, sütik, és mindenféle ételbe belekeverik, legyen az szósz, ragu vagy sülthús. Az is előfordul, hogy egy-egy csípős ételhez többféle paprika (pablano, jalapeño, serrano, habenero, ancho chile) keverékét használják. Ha szereted a csípős ételeket, ezeket kóstold meg:

• Enchiladas: a tortillalapokba hús és sajtot tesznek, majd az egymásra helyezett töltött tésztákat egy erős paprikás szószban sütik össze.
• Chiles rellenos: tulajdonképpen mexikói töltött paprika, megsütik a jó erős paprikát, majd megtöltik hússal vagy sajttal és valamilyen szósszal tálalják.
• Chapulines: ez az étel nem más, mint csilivel pirított szöcske.
• Cochinita pibil: achiotéban pácolt, puhára főzött sertéshús, amit habanéróval ízesítenek.
• Chilaquiles: totopos (mi nachosnak hívjuk) összesütve zöld vagy piros chiliszósszal.

Második helyezett: thai konyha

Tulajdonképpen fej fej mellett verseng a mexikói és a thai kulinária, a különbség abban áll, hogy a mexikóiak forróvá akarják tenni az ételeket vele, míg a keleti konyha az ízek kiegyensúlyozására használja a csípőset: minden ételbe kerül édes, sós, savanyú és csípős. Az sem mindegy, milyen alapanyagokat használnak, hiszen egyes zöldségeket mással fűszereznek mint másokat, hogy az alapanyagok kiemeljék egymás ízét. Az egyik legnagyobb turistacsalogató Thaiföldön (a gyönyörű tengerpartokon kívül) a thai curry, amelyből létezik piros és zöld, más-más erősségű ízekkel. A vörös curry brutális, nagyon erős, testes, míg a zöld enyhébb, simogatóbb az íze, de otthon egyiket sem könnyű utánozni, még akkor sem, ha viszel haza magaddal egy üveg currypasztát a nyaralásból. Ezeket az ételeket próbáld ki, ha szereted a csípőset:

• Zöld curry: ehhez a raguhoz zöld csilit, bazsalikomot, koriandert és lime levelet használnak.
• Vörös curry: más-más zöldségekkel készül, de egy dolog azonos mindegyikben; 20 darab csilit főznek bele.
• Tom Yum leves: a világ egyik legfinomabb levese, ami egyszerre savanykás, csípős és aromás a citromfűtől, a galangaltól, fokhagymától, kaffir citrom levéltől, a halszósztól és citromlétől.

Harmadik helyezett: maláj konyha

Bár a maláj konyha nem olyan csípős, mint a thai, sőt van rengeteg nem csípős ételük is, a világ egyik legcsípősebb és legfinomabb ételét mégis náluk találhatjuk meg: ez az otak-otak. Az otak szó az indonézeknél agyat jelent, de ennek az ételnek semmi köze az agyhoz. Ez a levélben kisült töltelék hal- és rákpasztából, valamint tápiókalisztből áll, amit galangálgyökérrel, hagymával és a régió legcsípősebb paprikáival ízesítenek. Ez a halfasírt a világ egyik legízgazdagabb étele, de az egyik legcsípősebb is, nem véletlenül ilyen kicsi egy adag, ahogy a fenti képen is látható.

Csípősség mérés, azaz mi az a Scoville-skála?

A Scoville-skála a paprikák erősségét méri. Na de mitől lesz csípős egy paprika, ha egyszer vannak édes fajták is? A paprikában a kapszaicin nevű vegyület okozza a csípősséget, aminek a mennyisége kémiai vizsgálatokkal megállapítható, ám a Scoville módszer igen szubjektív mérési technika. A kapszaicin a bőr hőérzékelő idegvégződéseit ingerli, különösen a nyálkahártyákon. A paprikák, csípős szószok erősségét általában a Scoville-skálával jelzik, a mérték pedig úgy állapítható meg, hogy addig hígítják vízzel a paprikából készült oldatot, amíg a csípősség már nem vagy alig érezhető. A teszt során öt ember kóstolja ugyanazokat az oldatokat. A kapszaicint egyáltalán nem tartalmazó édes paprikák Scoville-száma nulla, hiszen hígítás nélkül sem csípősek, azonban az egyik legerősebb paprika, a habanero chilinek 300 000 feletti a Scoville-értéke (SHU), tehát a habaneróoldatot a 300 ezredére kell hígítani, hogy már ne érezzük csípősnek. Összehasonlításképp: a habaneroból készült, jól ismert Tabasco szósz 7000-8000 Scoville-értékű, a sima Tabasco pedig csak 2500-5000 Scoville-számú.