Sajnos sokszor hallunk és olvasunk megkínzott állatokról, agyonhajtott, éheztetett cirkuszi vadakról vagy munkára fogott, kihasznált élőlényekről, kutyaszaporítókról, vidalokról vagy orvvadászokról. Szerencsére a megkínzott állatok közül rengeteg kerül állatvédők kezei közé, akik utána ideális környezetben, oltalmazó bánásmódban részesítik az állatokat.

Az állatkínzás mellett a környezetszennyezés, az élőhelyek csökkenése és a klímaváltozás is szerepet játszik abban, hogy a vadon élő állatok egyre rosszabb helyzetbe kerülnek.

A rezervátumokat működtető alapítványok ha sokszor szűkösen is, de megoldják, hogy egyre több és több állatot fogadjanak be. Ha ritka, kihalófélben lévő egyedeket mentenek, akkor számíthatnak állami vagy nemzetközi támogatásra, de nem mindig elegendőek a segélyek, hogy az intézmény működni tudjon. Éppen ezért sok rezervátum nyitva áll a nagyközönség előtt – persze korlátozott számban lehet belépőt vásárolni –, hogy ebből a bevételből is fenntartsák magukat.

Costa Rica-i lajhárrezervátum

A Costa Rica-i lajhármentők (Sloth Sanctuary of Costa Rica) mindent elkövetnek, hogy ezek a csimpaszkodó szőrmókok jó körülmények között élhessenek. A menhelyen örökbe lehet fogadni az állatokat, ezzel is támogatva őket. Az 1992-ben alapított intézmény a világ első lajhármentő központja. Az Animal Planet egy egész sorozatot forgatott a lajhármenhelyről, így mostanra nagy ismeretségre tett szert, de ez még mindig nem elég. A központban szívesen látnak minden érdeklődőt: a vendégeket körbevezetik, és közben elmesélik egy-egy állat történetét (vannak árva és sérült példányok is), és azt is elmesélik, az ember milyen hatással van a faj életére és jövőjére. A menhelyen kétféle lajhár van, kétujjúak és háromujjúak – valójában mindkettőnek 3 ujja van. Rendkívüli lassúságuk egyedülálló anyagcseréjüknek és az esőerdőben való túléléshez való fizikai alkalmazkodásuknak köszönhető. Ha a csodás Costa Ricán jársz, feltétlenül keresd fel lajhármentő központot, nézd meg a lajháróvodának nevezett részt, ahol a kicsi lajhárok cseperednek. Amennyiben erre most nincs lehetőséget, de szeretnél kicsit felvidulni, nézd meg a lajhármenhely Facebook-oldalát, ahol mindig friss videókat találsz a mentett állatokról.

Ausztrál koalamentők

Ausztrália több állatkertjében is lehet koalát fogni, simogatni, ám ez a kis erszényes állatoknak annyira nem jó. A koalák minden nap körülbelül 22 órát alszanak, és ha felébresztik őket, hogy a turisták szelfit készíthessenek velük, az már ártalmas. A koalasimogatás még mindig nagy turisztikai vonzerővel bír, így sok állatkert lehetővé teszi a látogatók számára, hogy külön fizessenek a koalák simogatásáért – a kisebb állatparkok ezzel a szolgáltatással maradnak csak életben. Ezzel szemben a Lone Pine Koala Sanctuary szigorú irányelveket fektet le a koalák védelmében (a menhelyen egyébként nem csak koalákat nevelgetnek, gyógyítanak), így ott tiszteletben tartják, hogy csak akkor mehetnek látogatók közel az erszényesekhez, ha azok maguktól ébren vannak, akkor is maximum fél órán keresztül lehet őket megfogni, simogatni, utána enniük kell és mennek újra szundítani.

Thaiföldi elefánthotel

Arról már írtunk, hogy egy magyar stáb forgatott a Thaiföldön fogságban élő elefántokról, pontosabban az elefántok kihasználását mutatták be, hogy milyen embertelen körülmények között tartják ezeket az óriás emlősöket, csupán azért, hogy a turisták fillérekért lovagolhassanak rajtuk. Az említett interjúból kiderül, hogy a magyar filmkészítők megismerkedtek Lekkel, az „elefántsuttogóval", aki 20 éve alapította a thaföldi elefántrezervátumot, az Elephant Nature Parkot. Az elefántok jól érzik magukat a Lek által létrehozott mentő- és rehabilitációs intézményben, amelynek fenntartásán keményen dolgozik, hiszen rengeteg sérült állatot kell meggyógyítaniuk, árván maradt elefántborjakat felnevelnük. Ha ellátogatsz ebbe a rezervátumba etetheted az állatokat vagy akár segíthetsz nekik az iszapdagonyázásban. Ebbe a natúrparkba például nagyon drága a belépő, de érthető, hiszen a park fenntartásai is rendkívül költséges.

Óriáspanda-menedék és kutatóközpont

A kínai Chengdu Research Base of Giant Panda Breeding, azaz a Chengdu Óriáspanda Kutató- és Tenyésztő Központ segítségével az óriáspandák megmenekültek a kihalástól. A szaporodást elősegítő programjukkal az utóbbi évtizedekben sikerült megakadályozniuk, hogy a faj eltűnjön a földről. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja az 500 legjobb környezetvédő szervezet közé sorolta ezt a pandamenedéket. Hogy miért fontos, hogy nyugodt, biztonságos környezetet biztosítsanak a pandáknak? Az óriáspandák nagyon nehezen szaporodnak, évente csak egyszer van ovulációjuk. A Chengdu Központban, nemcsak megfelelő környezetet alakítottak ki a pandáknak, hanem olyan kutató és oktatóközpontot is létesítettek, ami a világon egyedülálló. Évente rengeteg csoport érkezik, hogy megnézzék ezeket a ritka állatokat, és tanuljanak róluk.

Kenyai állatparadicsom

A kenyai Sheldrick rezervátum a világ egyik legfantasztikusabb állatparkja: nagyon sok elefántot nevelnek, de minden veszélyben lévő fajt vagy egyedet az oltalmukba vesznek, ráadásul ezt az állatok természetes élőhelyén teszik. Az alapítvány állatvédői és orvosai rögtön útnak indulnak, ha bajba jut egy oroszlán, orrszarvú vagy akár egy zsiráf – azonnal tudják, hogyan mentsék meg és a felépülésükig figyelemmel kísérik az állapotukat. A David Sheldrick Wildlife Trust eddig több mint 150 árva elefántot mentett meg, és a világ egyik legsikeresebb elefántmentő központja. Az állatmentésen kívül orvvadászat elleni programot is vezetnek. A központ hosszú távú célja, hogy a kimentett elefántokat visszaintegrálják a vadonba, ahol szabadon élhetnek és boldogulhatnak anélkül, hogy az orvvadászok fenyegetnék őket.