4 alulértékelt borvidék, amit fel kell írnunk a kóstolólistánkra

Lesznek meglepő és kevésbé meglepő helyek is köztük!

Fotó: Shutterstock

Annyit megígérhetünk, hogy kiváló minőségű borok, csodálatos tájak, kevesebb turista és rengeteg programlehetőség vár ezeken a helyeken.

Kartli régió, Grúzia

Fotó: Shutterstock

Azt gondolnánk, hogy a világ egyik legrégebbi, folyamatosan termelő borvidékeként Grúzia a világpiac legjelentősebb szereplője, ám ez közel sincs így, legalábbis még! A Kelet-Európai ország évtizedekig szovjet uralom alatt állt – Sztálin szülőháza ma is meglátogatható az egyik városban, Goriban –, ami a borkultúráját is erősen befolyásolta, pontosabban elnyomta.

Mindössze 4 szőlőfajtát lehetett hivatalosan termeszteni a tájegységen létező 500-ból, a többit a rendszer titokban tartotta fenn.

Az ország függetlensége a borkultúra ébredését is jelentette, amit egyre többen szeretnének megismerni a világ minden tájáról. A narancsbor kedvelőinek a grúz borvidék igazi paradicsom. Ez a fajta fehérbor is természetesen szőlőből készül, viszont – eltérően más borrégióktól – a magokat és a szőlő héját is a kádban hagyják az erjedő musttal, amely ezektől narancsos vagy inkább borostyán színezetet kap. Kartli történelmi régiójában érdemes több napot is eltölteni, hiszen jelenleg a grúz ortodox kereszténység spirituális központja a Samtavro székesegyházzal és két monostorral – Jvari, Svetitstkhoveli –, amelyek az UNESCO Világörökség részét képezik. A régióban fekszik az ország fővárosa is, Tbiliszi, valamint úgy tartják, hogy a Svetitstkhoveliben található sírok egyikében található Krisztus köntöse.

Valle de Guadalupe, Mexikó

Fotó: Shutterstock

Annak ellenére, hogy Mexikó bortörténete az 1600-as évekre nyúlik vissza, még mindig nem toplistás utazási célja a borkedvelőknek. A Valle de Guadalupe a mexikói Baja Californiában található – Alsó-Kalifornia Mexikó egyik legszebb térsége – 144 kilométerre az Egyesült Államok határától, és az USA-ban kapható borok többségének alapanyaga is innen származik. Bár már több száz éve nevelnek itt kiváló szőlőfajtákat, a modern borkészítés új hullámának köszönhetően lett felkapottabb ez a térség. A híres mexikói borász, Hugo D'Acosta és társai arra ösztönözték a termelőket, hogy a prémium kategóriájú és a terroir-vezérelt borok legyenek túlsúlyban.

A völgy butikpincészetei olyan európai vörös szőlőfajták házasításával kísérleteznek, mint a Cabernet Sauvignon, a Nebbiolo és a Tempranillo.

Szállást érdemes a Bruma Vinicolában foglalni, amely szálloda és pincészet i s egyben – és az elismert borász, Lulu Martinez Ojeda állítja össze a kóstolók tételeit, akinek neve méltán híres az El Vino borokhoz köthetően.

Chinon, Franciaország

Fotó: Shutterstock

A „Franciaország kertjének” becézett Loire-völgy hemzseg a hatalmas kertektől és parkoktól, melyeket elegáns kastélyok és történelmi szőlőültetvények tarkítanak. Ennek ellenére a régiót kevésbé látogatják a borok miatt a népszerű bordeaux-i és burgundi társaival ellentétben. Pedig megér egy bormisét a Loire-völgyi régió, különösen a Chinon nevű kisvárosba érdemes elutazni. Hogy mit kóstoljunk ott? Egyértelműen a Vienne partjainak homokos-kavicsos talaján termesztett Cabernet Francot.

Tervezzünk meg egy kóstolót a 24 hektáros területen található Olag Raffault-ban, amelyet ökológiailag termesztett szőlőiért dicsérnek.

A szőlőültetvény a Savigny-en-Véron településen, a Vienne folyó partján található, ahol kifejező, fekete és piros gyümölcsösség és komoly ásványosság jellemzi a borokat. Erősen ajánlott megízlelni a Les Picasses dűlő borait, amelyekben tökéletesen fellelhetőek a füstös és a mészköves-lőszös ásványosság ízjegyei.

Svájc

Fotó: Shutterstock

Vaud, Lavaux régió, Svájc

A magas tengerszint feletti magasságok, a napsütéses órák száma és a világhírű szomszédok – Franciaország, Németország és Olaszország – viszik egyre előrébb az országot a borrangsorban. Mivel Svájc abban a szerencsés helyzetben van, hogy nincs nagy szüksége exportra, a határaikon kívül kevésbé ismertek a boraik. A régió borainak tökéletességének egyik fő titka az egyedülálló klímának köszönhető.

A Valais régióban átlagosan 2100 óra napfény jut évente, míg a szomszédos francia területek legnaposabb régiója (Elzász) 1800 óra napfürdőt kap.

„Számomra mindig olyan jókedvűnek tűnnek itt a borok, mint egy svájci farmer, aki vadvirágokat gyűjt a dombokon. A borok érettek, lédúsak, frissek, alpesi fűszernövényekkel illatosítottak” – mondta egy interjúban a Vogue-nak Victoria James sommelier és borszakíró. Az elmúlt években a svájci szőlőtermesztők kísérletezni kezdtek az alulhasznosított fajtákkal alkalmazva a biodinamika új, egyedi gyakorlatait, mellyel az éghajlatváltozáshoz is tudtak alkalmazkodni. Egy olyan régió, amely egykor túl hideg volt, ma a borászati klímakutatás fő területei közé tartozik, kihasználva a világszintű felmelegedést.

Váltsunk jegyet a GoldenPass Line-vasútra, és fedezzük fel a Lavaux régió teraszos szőlőültetvényeit, amelyek 2007 óta az UNESCO Világörökség részét képezik, és a Genfi-tóra néznek. Ezeket a pincészeteket célszerű felkeresni: Domaine de Colombe, Domaine Louis Bovard, Domain De Maison Blanche. A különleges sajtok szerelmesei is találnak bőven programot maguknak, hiszen Svájc a bor- és ételkedvelők fellegvára, ezért mindenképp látogassuk meg a klasszikus alpesi sajtbarlangokat. Kóstoljunk L'étivaz, Tête de Moines, Appenzeller és Gruyère sajtokat.

Szöveg: Sinkó Edit

AMI MÉG ÉRDEKELHET